Kálmánháza bemutatása

Kálmánháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye DNy-i, a Nyírség Ny-i részén található. A szomszédos városokkal - Nyíregyháza, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Újfehértó - műút köti össze. Az első tanyát - az 1913-ban Szegegyházán felszínre került okmányok szerint- 1775-ben Beck Pál alapította. Birtoka kb. 2 ezer hold lehetett, s ezen a területen kb. 15-20 család élt. A mai Kálmánháza területét 8 család művelte meg. Beck Páltól veje, Dégenfeld Gusztáv gróf örökölte a birtokot, majd gyermekei Imre és Ilona. A település akkor Újfehértóhoz tartozó tanyákból és Nyíregyházához tartozó tirpák bokortanyákból állt. Ezekből szerveződött községgé, s 1949-ig közigazgatásilag Újfehértóhoz tartozott. 1950-tõl önálló tanácsú községgé alakult, és ma is önálló település.
A falu jelenlegi nevét (1907-ig Bogárháza) valószínűleg Tisza Kálmán után kapta, aki a Dégenfeld-birtokból, felesége révén szerezte meg ezt a határrészt 1961-tõl a 80-as években bekövetkezett rendszerváltásig szinte az egész falu termelőszövetkezetben dolgozott. Ezt követően újra megindult a magángazdálkodás, dinamikusan nőtt a vállalkozások száma. Az ide látogatókat a falusi turizmus lehetőségei fogadják. Kálmánháza 1947-ben lett önálló egyházközség. Előtte Hajdúdorog filiája.
Temploma: 1920-ban épült (22X8,8 m), mely közös tulajdonban és használatban volt római katolikusokkal. A templom Páduai Szt. Antal tiszteletére volt felszentelve. A Kálmánházi hívek jelentős anyagi támogatásával építettek új bizánci rítusú templomot.
Filiái: Petőfi tanya (5 km), Felsősima (5 km). Az első két helyen iskolában végzik a szent szertartásokat. Híveinek száma: (1948) 563, (1982) 760.